A cél nem szívhat.
Te igen.
Valamiért.
Valamit valamiért: minden eredménynek ára van.
Az eredmények sokféle valutában kérik az árukat.
Idő, fáradság, lemondás, pénz.
Ami átsegít a nehézségeken, az a hit.
A motiváció érzelmi eredetű, ezért kell ráhangolódni érzelmileg minden célra.
Tanuld meg szeretni azt, ami a célod.
Acélszívvel.

Van legnehezebb tantárgy minden félévben. Hogy kinek melyik, az egyénenként változó.

Na eeeeeeeezt kell leginkább a szívedbe zárnod:

Költs legendát köré és tedd minden előadását élménnyé.

Két példa

Két példa erre, mindkettő az Elektronika 2 tárggyal kapcsolatos.

A kilencvenes években az informatikusoknak is kötelező volt három félév elektronikát hallgatniuk; volt is fakkolás emiatt. Negatív motivációt sugallt az, hogy ez egy másik szakma tárgya, sosem lesznek az infósok olyan szinten, mint a villanyosok, soha nem is fogják használni a tanultakat, akkor meg minek szivatják őket három félévig. Két év különbséggel történtek az esetek, de ugyanannál az előadónál (dr. Mihály Zsigmond egyébként).

Először, amikor fölvettem a tárgyat, nem mentem át.

Az első, a tárgy szempontjából bukott félév konzekvenciája az volt, hogy a régi hozzáállással nem lehet megérteni, így megtanulni sem az anyagot.

Lázadni nem lehetett. El kellett fogadni, hogy ez a tárgy szükséges a diplomához. Viszont a szükséges rossz az még mindig rossz.

Megkérdeztem a seniorjaimat, hogy ők hogy bírták pár évvel azelőtt. A válasz az volt, hogy mindennek meg kell látni a szépségét és a kapcsolatát azokkal a dolgokkal, amiket szeret az ember.

Így hát belegondoltam, hogy én szeretnék digitális zenelejátszó programot írni assemblyben (ami már eléggé infós feladat) és milyen menő lenne, ha a modplayerem egy saját építésű erősítőn szólna! Hm, A vagy B osztályú legyen…? Sztereo Darlington végfokkal…? Máris megvolt az első lépés a tárgy megkedvelése felé.

A következő félévben bejártam minden előadásra és ugyanolyan színnel jegyzeteltem a színes ábrákat, ahogy az előadó tette a fóliákon. (”Most felvesszük az egyenáramú szemüveget…”). Ez érthetőbbé és esztétikusabbá tette a jegyzetet – olyanná, amit örömmel vesz kézbe az ember.

Külön szertartás volt minden óra elején kikészíteni a vékony színes filctollakat és váltogatni őket az előadás menetének megfelelően.

Pár előadás után többen megkerestek, hogy ugye kölcsönadom-e a jegyzetet vizsgaidőszakban. Ez jól esett. Tudtam, hogy onnan kezdve nem csak magamnak jegyzetelek.

Azt is tudtam, hogy el kell mennem az első vizsgára, mert akkor biztos, hogy nem kell a jegyzetem után rohangálnom a vizsgaidőszakban.

Az utolsó héten három napon át tanultam a Schönherz 12. emeletének keresztfolyosóján (zéró külső inger), csak aludni jártam haza; akkoriban külsős voltam.

Elmentem az első vizsgára, meg is lett.

Utána az évfolyam egy része az én jegyzetemet használta. Nagyon jó érzés volt.

Csak úgy tudtam megcsinálni, hogy legendát költöttem az Elektronika 2. köré: a színes filcek legendáját. Ezek voltak a varázspálcáim, amelyekkel egy csapásra le tudtam vizsgázni.

Mint később rájöttem, két fő érzelem motivált:

• Ez már nem csak egy tárgy volt a többi közül: ez volt A tárgy, ami kellett nekem, hogy erősítőt tudjak tervezni a saját fejlesztésű playeremhez.
• Segíteni az évfolyamtársaimnak, akik közül sokan velem egyszerre hallgatták másodszor az “Elektrokettőt”.

A másik eset

A másik eset két évvel később történt.

A helyzet az általános negatív motiváció szempontjából változatlan volt.

Egy esetben az előadó megjegyezte, hogy ő már reggelizett, így nem zavarja, ha esznek az óráján, és ivott is mellé, tehát az sem zavarja, ha isznak, viszont az már igen, ha párocskák csókolóznak (bár azt nem részletezte, hogy előző este mi (nem) történt vele, hogy ez zavarja).

Hozzátette, hogy ha már esznek, tegyék azt kultúráltan. Így a következő előadáson Bara és Kánya kollégák fehér ingben, csokornyakkendőben, piros terítőn ezüst gyertyatartó mellett falatoztak egy sajttálból és kristálypohárból kortyolgattak vörösbort.

Megvolt a legenda és megvolt az élmény…

Kapcsolódó trilógia

• Mottó
• A vezérelv – nyers, pórázban
• Acélszív