Végre elszántad magad és leültél a tanulnivalóval. És most hogyan tovább? Hogyan jutsz el a szavak olvasásától addig, hogy a számonkérésen, a megfelelő pillanatban minden az eszedbe jusson?

Ez a cikk nem véletlenül késett ennyit. Két könyvet olvastam el hozzá és letettem egy elő-elő-vizsgát, hogy kipróbáljam minden apró részletét a tanultaknak. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy megérte – szépen működik.

Remélem a Te tanulással töltött időd látványosan eredményesebb lesz ezt a 4 lépést alkalmazva:

• 1. Szelektálás
• 2. Kódolás
• 3. Tárolás
• 4. Felidézés

1. Szelektálás

Egy történettel szeretném kezdeni – van két emberünk, mindketten kapnak egy nagy papírlapot, rajta egy ház alaprajzával. Egyikőjüket megkérjük, hogy tekintse végig az alaprajzot, mert az ő feladata lesz a ház berendezése bútorokkal, növényekkel. A másik embert megkérjük, hogy tanulmányozza át a tervet úgy, hogy egy betörést kell majd megterveznie. Ugyanazt az alaprajzot nézik, mégis teljesen mást látnak, ugye?

A könyvben, jegyzetben valószínűleg több anyag van leírva, mint amire szükséged lesz a vizsgán. Keresni kell néhány szempontot, amik segítenek szelektálni – ahogy a betörő az ablakokat nézte, a lakberendező a szobák elrendezését, ugyanúgy Neked is látnod kell, hogy a rendelkezésedre álló anyagból mit szeretnél bepakolni a fejedbe.

Konkrét szelektálási módszerek:

• Tájékozódj a számonkérés módjáról: kerítsd elő az előző évek feladatsorait, nézd át újra a tárgykövetelményeket, érdeklődj a felsőbbévesektől. Más módon fogsz tanulni, ha esszét kell írnod, ha példákat kell megoldanod vagy ha tételeket kell szóban felmondanod.
• Olvass át néhány konkrét feladatsort / tételsort – ezután jó eséllyel már tudni fogod, hogy melyik témakörökre, részletekre kell kiemelt figyelmet fordítanod és melyekre nem.

2. Kódolás

A papíron lévő információt valamilyen módon el kell majd tárolnod az agyadban. Ugyanazt az információt többféle módon is kódolhatod:

• vizuális kóddal (hogy néz ki, hol van),
• audiális kóddal (hogy hangzik, milyen a csengése)
• szemantikus kóddal (mi az értelme, mit jelent).

Az emlékezés akkor megy a legjobban, ha olyan módszerrel próbálod majd felidézni az információt, mint amivel kódoltad. Tehát ha vizuálisan kódoltad, akkor azt érdemes felidézni, hogy merre volt, hogy nézett ki – rajzolni, ábrázolni, ha audiálisan, akkor megpróbálni emlékezni a szó csengésére, hangfekvésére.

Azok a módszerek a legjobbak, amik lehetőleg több kódolási formát is alkalmaznak egyszerre – így felidézéskor több úton is eljuthasz majd a keresett információhoz.

Konkrét vizsgatapasztalatokra vetítve – ha egy vázlatpontos felsorolást csak vizuálisan kódolsz, lehet, hogy fel fogod tudni idézni, hogy melyik lapon volt és milyen sorrendben voltak a pontok, de nem tudod megmagyarázni őket. Ha csak szemantikusan kódoltad, akkor meg tudod magyarázni az egyes pontok értelmét, de nem tudod, hogy milyen sorrendben jönnek egymás után.

Konkrét kódolási módszerek:

Struktúráld (szemantikus)

Jegyzeteld ki, fogalmazd át, kategorizáld, adj új alcímeket.

Olvass hangosan (audiális)

Ez azt jelenti, hogy mondd ki a szavakat olvasás közben – nem kell feltétlen nagyon hangosan:) Egyúttal abban is segít, hogy kicsit lassabban, alaposabban olvassál, illetve megragadjon a szavak hangzása.

Rendezd el az anyagot, rajzolj áttekintő ábrákat (szemantikus, vizuális)

Például vázlatpontokba szeded a lényeget, majd középen a lényeg, belőle csillag alakban lógnak ki az alpontok. Ilyesmi a mind-map struktúra is, erről később még fogok írni.

Színezz (szemantikus, vizuális)

Aláhúzni a lényeget kékkel, aztán a lényegből a lényeget zölddel, aztán a lényeg lényegének lényegét pirossal.

Illusztrálj (vizuális)

Nem kell művészien. Az a lényeg, hogy Te tudd arról a néhány görbe vonalról, hogy az mi és mit jelent.

3. Tárolás

Az egyszerűség kedvéért tekintsük úgy, hogy három féle memóriánk van.

• A pillanatnyi memória – pár századmásodpercen át sok információt képes tárolni. Tipikusan amikor körbenézel a szobában és felfogod, amit látsz.
• A rövidtávú memória – pár percen át kevés információt képes tárolni. Amikor kikeresed wiw-en valakinek az adatlapjáról a telefonszámát, arra a néhány másodpercig emlékszel rá, amíg beütöd a telefonodba, majd pár perc múlva elfelejted.
• A hosszútávú memória – hosszú ideig sok információt képes tárolni. Itt van minden tudás, amit életünk során felhalmozunk. Úgy célszerű elképzelni, mint egy könyvtárat rengeteg polccal, rengeteg könyvvel.

A fő kérdés az most, hogy hogyan pakoljunk át hatékonyan a rövidtávú memóriánkból a hosszútávú memóriánkba. Akkor hatékony a tárolás, ha könnyű visszakeresni az információt – azaz az a kérdés, hogy hogyan fogjuk úgy berakni a könyveket a könyvtárba, hogy aztán tudjuk, hogy melyik polc melyik részén kell keresnünk.

Konkrét tárolási módszerek:

Kötés

Minden új információt próbálj meg kötni valamihez, ami már bent van a hosszútávú memóriádban. Példák:

• Hasonlóság – sokkal egyszerűbb megtanulni egy telefonszámot, ha észreveszed, hogy hasonlít a születésnapod dátumához.
• Analógia – sokkal egyszerűbb memorizálni egy folyamat lépéseit, ha találsz egy jó analógiát – “ez olyasmiről szól, mint ez és ez, azzal a kis különbséggel, hogy …”.
• Történet – a kódolás során létrejött képeket helyezd el egy kitalált történetben.

Az információk kötése során lényegében “gazdagíthatod” az anyagot, azaz látszólag növeled a mennyiségét.

Ez szerencsére csak elsőre tűnik így – a gazdagított információ sokkal több ponton kapcsolódik a hosszútávú memóriád elemeihez, így jobban megmarad, illetve könnyebb is lesz felidézni.

Ismétlés

Ha egy telefonszámot sokszor ütsz be a telefonodon, egy idő után megtanulod – ugyanez működik tanulásnál is. Egy információ sokszor átismételve, felidézve szépen rögzülni fog.

4. Felidézés

Az információt úgy fogod tudni felidézni,

• ahogyan kódoltad – emlékezz, hogy hol volt a papíron (vizuális), milyen hangzású szó volt (audiális), mit jelentett (szemantikus).
• ahogyan tároltad – hívd elő azt, amihez kötötted, ott lesz mellette.

A felidézés nagyon fontos eleme a tanulásnak.

• Helyzetjelentést ad – rámutat, hogy mit tudsz és mit kell még kódolnod, tárolnod
• Megnyugtat, hogy mennyi mindent tudsz már
• Elmélyíti a tudást, mert az információ a felidézés során bejárja az utat, amit majd későbbi felidézésekkor is igénybe fog venni.

Konkrét felidézési módszerek:

Mondd fel

Beszélgess róla valakivel, add elő valakinek.

Tanulócetlik

Tipikus jó példa a “tanulócetli” nyelvtanulásnál: papírból készült kártyák, egyik oldalon a megtanulandó szó, a másik oldalon a magyar jelentése. Megpróbáljuk felidézni, hogy mi van a másik oldalon – ha nem sikerül, a pakli végére tesszük a cetlit és lépünk a következő kártyára, mindaddig, míg el nem fogy az összes cetli a kezünkből.

Ugyanez működik tételekre, definíciókra is – mindaddig megy körbe a lap, amíg nem sikerült a megfelelő szinten előhívni.

Történet a fentiek alkalmazásáról

Végeztünk is. Nem volt kevés, gratulálok, hogy eljutottál idáig.

Egy rövid bónusz a történet kitartóaknak, a múlt heti vizsgám tapasztalatai, ahol már ezeket a módszereket használtam.

Felkészültem – kerestem két helyet (kollégiumban a tárgyaló, illetve a munkahelyemen az egyik szoba), ahol csend van és nyugalom. Kinyomtatott jegyzet, korláatlan mennyiségű tea, fehér lap és toll, notebook elcsomagolva, telefon lehalkítva.

Szelektáltam – Tudtam, hogy tételenként kell tudni, szóbeli lesz. Áttekintettem, részekre bontottam, bejelöltem az anyagban a tételek határait.

Kódoltam, tároltam – Hangosan elolvastam, közben aláhúztam a lényeget. Az aláhúzottakból saját vázlatot csináltam. A vázlatot egy másik színnel kiegészítettem – a vázlatpontokat illusztráltam, hasonlóságokat, analógiákat írtam mellé.

Felidéztem – Minden tételt felidéztem egyszer közvetlenül a kijegyzetelést követően (csukott szem, papír letakarva), illetve egyszer előadtam az anyag jelentős részét egy kedves érdeklődőnek:) Az anyag fennmaradó részét tanulócetlis módszerrel forgattam körbe, amíg mindegyik a helyére nem került.

Mértem percre pontosan az időt, hogy mennyi időt töltöttem tanulással – ez jól jön később, amikor megint nekiállok tanulni valamit, tudom, hogy mennyi időt kell hagynom rá.

A történethez hozzátartozik, hogy amikor először elmentem vizsgázni, akkor nem tudtam két tételt. Iszonyúan nyomasztó és stresszes érzés volt, belehúztam (nyilván), kivágtak. Ezután a maradék kettőt is megtanultam és úgy mentem vizsgázni. Így viszont elmondhatatlanul jó volt, hogy most mindent tudok, nem tudnak megszorítani.

Összegezve

Röviden – mit érdemes csinálnod legközelebb, amikor leülsz tanulni.

• Szelektálj – válaszd ki a nézőpontot, ami leginkább megfelel a számonkérésnek, tekintsd át az egészet egy lépés távolságból
• Kódolj – “dolgozd meg” az anyagot, olvasd hangosan, húzgáld alá, illusztáld, jegyzeteld, struktúráld, azaz kódold be hang, kép, jelentés alapján
• Tárolj – húzd át a hosszútávú memóriádba, kösd már ott lévő dolgokhoz, keress analógiákat
• Idézd fel – annak megfelelően, hogy hogyan kódoltad, mihez kötötted – ismételj tanulócetlikkel, mondd fel

Ráismertél valamire, amit már régóta használsz? Teljesen más módszerek válnak be Neked? Írd kérlek a kommentbe.