a fentiek nagy részét alkalmazva harmadéven a következőket vontam le emellé:
* mániákus tételkidolgozó vagyok – ezzel viszont folyamatosan csapdába is csalom magam, ugyanis a tételkidolgozás sok időt elvehet (főleg, ha az anyagot több helyről kell összeszedni – tankönyv, net, füzet, fénymásolt jegyzetek…), és nem egyszer sikerült a 8 napos felkészülésből 6 napot kidolgozással tölteni, aminek a végén rájöttem, hogy igazából ezalatt jó, ha 60%ra sikerült megtanulni az anyagot…
* hosszútávon ez ellen idén úgy védekeztem, hogy a legtöbb jegyzetet már az évközi zh-kra kidolgoztam, így elég volt “hozzánézni” pl. az előadásokhoz a már kész kidolgozásokat; rövidtávon sajna kénytelen az ember vagy sokkal tömörebben kidolgozni, vagy a tankönyves-kihúzós módszert választani –> ergo: ha vki most kezd ismerkedni a tételkidolgozással, szerintem erre figyeljen oda!

még egy meglátás: ha nincs lehetőség a közös tételmegbeszélésre, az otthoni felmondás szinte ugyanannyira lehet hasznos! egyre jobban “divatba is jön” nálam – eleinte idegenkedtem tőle, de szerintem azért nagyon hasznos, mert egy dolog fejben tudni az anyagot, és másik dolog ELŐADNI. sokszor azon kaptam magam, hogy nem tudom elsőre jól kifejezni magam, másod-harmadszorra viszont kristálytisztán követhetőek voltak az összefüggések (a képzeletbeli közönség számára )

konklúzió: a legjobb érzés, mikor leülsz a tanár elé, és már-már oktatói jelleggel “prezentálod” neki a témát.

hajrá mindenkinek!